Az-e az, ami az, ami?

A Balaton a legnépszerűbb belföldi nyaralóhely, ennél fogva országos közügy. Ennél fogva rajta keresztül kiválóan lehet vele vészjósló politikai üzeneteket megfogalmazni, vagy kiugró látogatottságú, hergelő tartalnú cikkeket, videókat, tévériportokat gyártani.

A lángos ötezer, a szállás egymillió, holnap kiszárad, mindenki rabol, átvág, stb.

Tévedés ne essék, 
nem azt akarjuk sugallni, amit  Marosán elvtárs mondott annó, hogy "Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!", vagyis, hogy nem az árak magasak, hanem a fizetések alacsonyak.

Mert azzal mi is tisztában vagyunk, hogy amennyire az egyik oldalon véges tud lenni a vendégek anyagi teherbíró képessége, egyes szállásadók étvágya ugyanannyira kielégíthetetlen tud lenni a másik oldalon. Azonban a balatoni szállás árakkal kapcsolatos általánosító jellegű, a minél nagyobb hisztériakeltés érdekében tévéműsorokban, vlogokban, sajtócikkekben tett bombasztikus megállapításokat vissza kell, hogy utasítsuk – még akkor is és úgy is, hogy ezeket nem érezzük a magunk ingjének.

Az alábbiakban kifejtjük, hogy miért.

Első kérdés: mi az, hogy drága?

A szálláshelyek árának megítélésekor ezt a jelzőt ugyanúgy érdemes relatívként kezelni, mint azt, hogy olcsó. (És mint azt, hogy kicsi, nagy, sok, kevés, közeli, távoli.) 

Mert hogy: mihez képest?

A vonatkozó sajtócikkekben, tévéműsorokban, politikusi megnyilatkozásokban rendre (és nyilván nem véletlenül) csak az érem egyik oldalát jelenítik meg. Vagyis felsorolják az előre gondosan összegyűjtött (drága) szálláshelyek elrettentő árait, majd közlik, hogy mindenhol ez van.
Az viszont rejtve marad, hogy a felsorolt árakért cserébe az adott szálláshelyek mit adnak?

Egy sufnit matraccal?

Mert ha egy garázsból kialakított, szedett-vetett bútorzatú, kétes tisztaságú szálláshelyért kérnek annyi pénzt, az valóban bicskanyitogató.
Azonban nem csak ilyen helyek vannak a Balatonnál. Sőt, tapasztalatunk szerint az ilyen jellegű (zimmer feris) szálláshelyek ma már inkább az elenyésző kisebbséget képezik még akkor is, ha csak ők kerülnek bele a hírekbe, csak ők vannak szét kürtölve az éterbe – hiszen a jó hír nem hír.

Az érem 2 oldala

Ha a szálláshelyek áraival hangulatot keltők (mondjuk tévedésből) csak egy pillanatra is megvillantanák annak a bizonyos éremnek a másik oldalát, könnyen kiderülhetne akár az is, hogy ezek a helyek az elkért pénzért cserébe adják pl. a szauna, a dézsafürdő, a medence, a jakuzzi korlátlan használatát, saját partszakaszt saját stéggel, saját játszóteret, grillezési lehetőséget, ingyenesen bérelhető biciklit és csónakot.
Márpedig ezen ismeretek birtokában akár jelentős mértékben is árnyalódhatna a kép a szálláshely árát illetően, mindjárt másképp feküdne a leányzó...

Az sem mellékes kérdés, hogy mikor történik az elérhető szálláshelyek árainak mustrája?

Márciusban, hónapokkal a főszezon előtt, amikor még sok a szabad hely, és akár még kedvezményesen is foglalhatók, vagy július közepén, amikor már alig van szabad hely, olcsóbb meg pláne nem?
Eláruljuk: az elviselhetetlen balatoni szálláshely-árakról tudósító műsorok mindig július közepén jelentkeznek be. 😎 

Langosch

Mivel a szálláshelyek árainak szapulása rendszerint kézen fogva jár a lángos árának felemlegetésével, pár szó erejéig kitérünk erre is.

Az elv a lángos esetében is ugyanaz: a Balaton körül van mondjuk 200 lángosos, amiből kiválasztanak 3-4 drágábbat, majd az egyik előtt széttárt karokkal megállva közlik, hogy mindenhol ennyi, elszabadult a pokol. 
(A lángos árakról bővebben itt értekezünk!)

Értelemszerűen sokat járunk-kelünk a tó körül, ezért ki tudjuk jelenteni: a lángos ára ugyanolyan széles skálán mozog, mint a szálláshelyeké.
Lehet rossz és kicsi lángost kapni drágán, mint ahogy nagyon jót is, jóval kevesebbért.
Míg az egyik északi parti településen tavaly 1600 forint volt a sajtos-tejfölös, addig szemközt, Balatonföldváron, a kikötőnél 1100.
500 forintos különbség – majdnem 50%!
Persze szó erről sem szokott esni, mert a jó hír nem hír, és mert szenzáció kell, rémület, szörnyűlködés, megbotránkozás. Az szüli a nézettséget, a látogatottságot, a klikkelést.

Végkövetkeztetés: 

A mai újságírás, televíziózás és internetes tartalomgyártás eredményességének fő fokmérője (illetve létének lényegi értelme) a látogatottság és a klikkelések számának maximalizálása. Minél magasabb ezek száma, annál hangosabban csörög a kassza. Ennek érdekében a legtöbbször jó nagyokat, avagy megbotránkoztatókat kell mondani, írni, közölni a Balatonnal kapcsolatban is. 
Ezt minden évben három-négy fronton teszik meg: a szállás árak és a lángos árak firtatásával, valamint azzal, hogy holnapután kiszárad a tó, illetve az algásodás kérdésének felhabosításával.

Nagyon fontos még, majd' elfelejtettük!
A tudás hatalom! 
Vagyis aki tudja, hogy szállást nem a nyár közepén kezdünk el keresni, és hogy lángosozni 100 méterrel arrébb is lehet olcsóbban (vagy a szomszéd településen), az a kiadásai és az idegrendszere felett is kellő hatalmat fog tudni gyakorolni ahhoz, hogy a nyaralása, pihenése ne egy zálogházban és/vagy egy pszichiátrián kezdődjön (vagy végződjön).     

BÓNUSZ:

Aki igazán jót akar magának, és útba esik, az Gárdonyban ellátogat az Ibolya utcai Anna büfébe.
Itt a földkerekség legfinomabb káposztás lángosát (a káposzta a tésztába van applikálva!) sütik, bőven a riogatási árszint alatt, de van gluténmentes is, teljes kiörlésű is, juhtúros is, stb... ❤)